Magyarországon elsősorban Badacsonyhoz köthető fajta. A legenda szerint az itt élő szerzetesek olyan kellemesnek találták, hozzáadott cukor nélkül a borát – ami megfelelt a misebor tisztasági követelményének- hogy meghonosították. Megtalálhatjuk még a Balatonfüred-csopaki, továbbá a Mátraaljai és a Bükkaljai borvidéken.
Szőlőfajta jellemzői:
- tőkéje: ritkán álló, elterülő, vesszői középerős tőkén nőnek
- vesszői: általában hamvas lilásszürkés színűek , ízközük közepesen hosszú
- vitorlája: bronzos-zöld színű, pókhálós
- levele: nem túl nagy, változatosan tagolt, jellegzetesen ötszögletű, levélszéle fűrészes-csipkés, színe jellemzően sötétzöld
- fürtje: kicsi és hengeres alakú tömött bogyózattal
- bogyói: aprószeműek, hamvas szürkés színűek, puhák és levesesek, ízük tipikusan édes-fűszeres
Maga a szőlő nem nagy terméshozamú, de kiváló bora, amely szinte minden évjáratban magas minőséget produkál, kedvelt fajtává tette. Nemesítők előszeretettel használják a különböző keresztezésekhez.
Borában a citrusos és a zöld jegyek csodálatos harmóniája, élénk savakkal párosulva, kifinomult gyümölcsösséggel kápráztatják el a kóstolót. Késői szüreteléskor, vagy érettebb korban a trópusi gyümölcsök mellet megjelennek a csonthéjasok, háttérben a gyömbéres mézes ízvilággal, ezért fantasztikus csemege-borként is élvezhetjük.
