Kékfrankos

A kékfrankos szőlőfajta pontos eredete nem ismert. Elsősorban a német nyelvű országokra és Magyarországra jellemző fajta. Az Egri és Szekszárdi Bikavér legfontosabb összetevője. az ország egész területén megtalálható, ahol kékszőlőt termelnek. A legnagyobb területen termesztett fajta Magyarországon.
Kép forrás: Bor és Piac

Szőlőnövény jellemzője:

  • tőkéje: erős növekedésű, kevés számú, félmereven álló vesszőkkel.
  • vesszői: barnás színűek, vastagok, hosszú ízközűek, a rügyek kicsik, hegyesedők, csupaszok
  • vitorlája: barnásbronzos, csupasz
  • levele: nagy, sötétzöld, tompa fényű, vastag, bőrszerű szövetű, sima vagy alig hólyagos felületű, alig tagolt, csúcsa kiemelkedő, vállöble keskeny, V alakú
  • fürtje: középnagy (150 g), közepesen tömött, vállas
  • bogyói: kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, vastag héjúak, lédúsak, savasak, közömbös ízűek.

A középérésű fajták csoportjába tartozik. Szeptember végén érik, de általában később szüretelik nem túl magas cukortartalommal (17-19mustfok).

Bora fajtajelleges, kellemes zamatú, testes, fanyar, csersavban gazdag, eléggé nyers, kemény karakterű, de az érlelés során savai lefinomodnak. Magas sav magas tannin. Piros bogyósok ( cseresznye, meggy, ribizli ), szilva, szeder. Klímától és talajtól függően általában közepesen testes, fűszeres, közepesen tanninos. Borának színe még éretten is közelebb áll a bíborlilához, mint a melegebb vörösbor színekhez.

14 borvidéken ajánlott telepítése. Házasításként és fajtaborként is igen népszerű. Alacsony termésátlaggal extraktban nagyon gazdag bor nyerhető, de akkor is egyszerű, ám megbízható bor marad. Nagyburgundinak is nevezik.

További szőlőfajták