Kadarka

Származási helye Kis-Ázsia, legismertebb magyarországi termőhelye Szekszárd. Balkáni eredetű, de mára már teljes egészében magyarnak tekintett fajta. Hazánkba a török hódoltság idején került. A neve az albániai Shkodra város szerbhorvát „Skadar” nevéből ered. Néhány borász egészen kiemelkedő borokat készít ebből a kézimunka igényes, régi fajtából (pl. Arad környékén).

Szőlőnövény jellemzője:

  • tőkéje: erős növekedésű, gyér, mereven álló vesszőzetű
  • vesszői: barnásszürkék, vörösbarna csíkozásúak, vastagok, rövid ízközűek, a rügyek kicsit, kúp alakúak, pókhálósak
  • vitorlája: bronzos-sárgászöld, gyapjas
  • levele: középnagy vagy nagy, fényes, sötétzöld, hólyagos felületű, vastag szövetű, durva tapintású. Levéllemeze hullámos. Levélszéle csipkés-fűrészes,
  • fürtje: középnagy (150 g), tömött, hengeres, olykor vállas.
  • bogyói: középnagyok, gömbölyűek, kékesfeketék, az árnyékos oldalukon néha zöldeskékek, vékony héjúak, lédúsak, kellemes ízűek. Piros bogyósok, fűszerek.

Hosszú tenyészidejű, késői érésű fajta. Október első felében érik, de rothadékonysága miatt gyakran szeptemberben szüretelik, alacsony mustfokkal és kevés színanyaggal.

Bora fajtajelleges, fűszeres illatú és zamatú, színanyagban nem túl gazdag, kötöttebb vagy löszön kialakult talajokon testes, lazább homoktalajokon vékonyabb, üdébb jellegű. Vékony héjú, érzékeny fajta, amely kedvező feltételek esetén könnyen aszúsodik.

Ajánlott fajtaként 9 borvidéken telepíthető, mára már nem olyan jelentőséggel bír, mint a 19. században, viszont a Furmint fajta mellett ez a másik olyan szőlő melynek nemzeti üggyé vált termesztése és fogyasztása is.

További szőlőfajták