Juhfark

Eredetét tekintve ősi magyar fajtának számít, bár egyes vélemények szerint Stájerország is magáénak vallja.(német neve: Lämmerschwanz) Már a filoxéra vész előtt is termelték Somlón és a Neszmélyi területeken, majd erős visszaesés következett. 1997-ben kapott a fajta állami minősítést és ezután került ismét „felfedezésre”.
Kép forrás: Somló Kincse

Szőlőfajta jellemzői:

  • tőkéje: erős növekedésű
  • vesszői: világosbarna alapon feketén pontozott, rövid ízközű vastag vesszőt nevel
  • vitorlája: sárgászöld színű pókhálósan szőrözött
  • levele:nyílt vállöblű, melynek színe világoszöld, szövetszerkezete vékony és a többi zöld része – kacsok, hajtások – világoszöld színűek
  • fürtje:jellegzetes hengeres tömött szerkezetű, leginkább – ahonnan a nevét is kapta – juh farkára hasonlít
  • bogyói:gömbölyű közepesen nagy szemek, melyek világos színűek pontozottak, húsuk vékony lédús

 

Magyarországon kívül nem jellemző a termesztése, itthon is csak néhány borvidéken fordul elő és ott sem nagy a termőterülete. A vulkánikus, bazalt, bazalt-és mésztufa talajon érzi magát a legjobban, nem véletlen, hogy a Juhfark szőlőről mindenkinek Nagy-Somló jut az eszébe. Nagy-Somló ásványokban gazdag talaján egyes jó évjáratokban csodálatos borok születnek. Szórványosan több borvidéken is termesztik, úgymint a Balatonfüred-Csopaki Borvidéken, Etyek-Budai borvidéken és a Neszmélyi Borvidéken is jó évjáratban magas minőségű bort készítenek belőle.

Tehát a Juhfarkból készült bor minőségét erősen befolyásolja termőhely és az adott évjárat, talán emiatt korlátozott az elterjedése.

Bora erőteljes savgerincű, de harmonikus, tüzes, zamatokban gazdag, jellegzetes illata dió és mandulafélékre, ízvilága  a csonthéjas gyümölcsökre, körtére emlékeztet. Kedvező évjáratban született egészen rendkívüli minőség az érleléssel még fokozható. Kóstoláskor, a  száraz borokat kedvelők különleges élményben részesülhetnek, de a késői szüreteléssel készült édes bora is felejthetetlen.

További szőlőfajták