Hárslevelű

Származását tekintve nem keresztezett fajta, mai ismereteink szerint hazánkban létrejött magoncból keletkezett és a Furminttal állhat rokonságban. Kedvelt minőségi fehérborszőlő-fajta, ami itthon a legelterjedtebb fajták között, az előkelő kilencedik helyen áll. Megtalálható a mátrai, egri, villányi, somlói borvidéken, de legjobban a Tokaj-Hegyalja természeti adottságait szereti.
Kép forrás: Holdvölgy

A szőlőnövény jellemzői:

  • tőkéje: erőteljes, ritka vesszőzete merev és felfele álló
  • vesszői: vastagok, – hasonlóan a Furmintéhoz – színük világosbarna, ízközük középhosszú.  Nagy és sima, zárt rügypikkelyű rügyei széles alappal kapcsolódnak a fejlett nóduszokhoz.
  • vitorlája: sárgászöld, fehéren nemezes, vitorlalevelei – eltérve a Furmint bronzos árnyalatú leveleitől – zöldek
  • levele: világoszöld színű, kerekded csipkés szélű, oldalöblei sekélyek vagy nem is alakulnak ki.
  • fürtje: hengeres alakú, laza fürtszerkezetű, akár 40 cm-esre is fejlődhet. A fürtök végei elágaznak.
  • bogyói: átlagosan 15mm átmérőjű gömbölyű szemek, melyek színe zöldessárga és hamvas.

Magyarországon állami minősítést több klónja is kapott 1971-ben és 1973-ban.

Középérésű fajta, viszonylag magas mustfokkal szüretelhető, savai harmonikusak. Fagyra érzékeny, rothadásra hajlamos, ami, ha megfelelő érettségi szintnél kezdődik és ideális hőmérséklet, száraz napfényes idő követ kiváló aszusodási folyamatot eredményez.

Bora illatos jellegzetes zamatú könnyen felismerhető mert kemény karakterű, sokak szerint farkasalmára emlékeztető.

További szőlőfajták